|
Mesemondás A mese az a hazugság, ami örökké igaz marad, az a csábítás, aminek mindig engedhetünk, az az öröm, ami símogatva pihentet, az a lecke, amiben folyton magunkra ismerünk.
A mese elvarázsol, titkos birodalmunkba visz, magunkra ébreszt, ravasz alázattal utaztat önmagunk legmélyebb bugyraiban és rétegelt mennyországaiban, megismertet féltékenyen őrködő sárkányainkkal, gonosz boszorkányainkkal, bölcs, ám talán már megfáradt öreg királyunkkal, a bennünk örökké élő tettrekész ifjú vitézzel vagy gyönyörű királylánnyal, a lesben álló ravasz segítőkkel és akadályokkal.
A mese a gyermeknek azt üzeni: jónak és győztesnek születtünk, és ez nem azért történt, hogy aztán minden erőnkkel láthatatlanná akarjunk válni, vagy elég rosszá ahhoz, hogy ne szúrjuk a gonosz mostohák, óriások, boszorkányok, ellenséges vitézek szemét. A kamasznak azt üzeni: tegyen erőfeszítéseket, hiszen sem a csenevész ágak valósága, sem az álmok irrealitása nem örök, és valósággá csak az válhat, amiért megdolgozunk. És azt, hogy ha gyenge, hátrányos helyzetű, lenézett is vagy, gyűjts magadnak belső bizonyosságot a győzelemről, és akkor valóra válik. A felnőttek manapság szinte alig hallgatnak/olvasnak mesét, pedig valamikor a mese a felnőtteknek szólt. Akkor, mikor még élt az emberben az a varázslatos tudás, hogy mindannyian egy-egy felfedezetlen csodavilág vagyunk, tele mindenféle csuda lénnyel, akik az élet különböző szakaszaiban előlépnek, hogy elvégezzék a rájuk szabott feladatot. Az egó öreg királya, az örök nőiesség halhatatlan tündére, az elpusztíthatatlan férfierő legkisebb királyfija, az önzés harácsoló sárkánya, az irigység gonosz boszorkánya, a bölcsesség idősebb nővére... Lények, akiknek szinte nevet sem tudunk adni, olyan fennségesek, vagy nem is akarunk, annyira alantasok - mind-mind bennünk élnek, mi magunk vagyunk azok életünk egy-egy bizonyos szakaszában, esetleg valamilyen esemény hatására.
A mese tartalmas szórakozás, szórakoztató tanulás és tanulságos önismereti út. A mesehallgatás pedig varázslat, ami megilleti a legkisebbeket és a legnagyobbakat, a legegyügyűbbeket és legtapasztaltabbakat egyaránt.
Mesemondás óvodai és iskolai csoportoknak, személyes vagy közösségi eseményeken, gyermekeknek és felnőtteknek.
|